Nagy elődeink

Kálmánchey Domokos

  A XV. században élt a család egyik legkiválóbb és legnagyobb méltóságra emelkedett tagja.

Kálmánchey Domokosnak az utókor kegyelete szobrot állított Székesfehérvárott a Szent Anna kápolna előterének a sarkán. A szobor Ohmann Béla szobrászművész alkotása, mely a tiszta művészet szuggesztív eszközeivel visz bennünket az emlékezés világába s késztet hódolatra a nagy humanista főpap Kálmánchey Domokos nemes alakja előtt.

Kálmánchey Sánta Márton   

A  XVI. században élt a magyarországi reformáció kiemelkedő alakja, Debrecen város első református püspöke (szuperintendánsa), a Tiszántúli Református Egyházkerület megalapítója. Szobra a debreceni Széchenyi kerti református templom előtt áll.

  Zsindelyné Tüdős Klára

(1895. júl. 20. Debrecen /édesanyja Kálmánchey Irén/, l980. ápr. 16. Bp.)

Ruha-és jelmeztervező, népművészeti kutató. Zsindely Ferenc felesege. A Budapesti Iparművészeti Iskola textilszakán, majd a Pázmány Péter Tudományegy. néprajz szakán tanult. 1925-ben az Operaház kosztümműhelyének jelmeztervezője és vezetője lett (pl. Kodály Z. Háry János c. daljátékának népi ihletésű jelmezei, 1926). Belvárosi ruhaszalonjának modern szabású, archaikus (székely, matyó stb.) motívumokkal díszített ruháival divatot teremtett. Az 1930-as években foglalkozott film-, ill. színházi rendezéssel is. A Györffy István Kollégium egyik támogatója volt. A II. világháboru alatt megszervezte az Országos Református Nőszövetséget (1941), s ebben az időben férjével Budapesten több száz menekültnek nyújtottak menedéket. 1952-ben kitelepítették őket Balatonlellére. Visszaemlékezése (Csizma az asztalon) először 1978-ban, Zürichben jelent meg. További művei: Új magyar díszruha sorozat (1938); A falu protestáns értelmisége a falu szolgálatában (1940); Isten markában (1975).

/A Magyar Nagylexikon (2003) szócikke alapján/

Tüdős Klára életútjáról Dizseri Eszter írt könyvet.