Tárgyi emlékeink

 

A név írása

 A család neve az idők folyamán sokszor-sokféleképpen bukkan fel a fennmaradt írásokban. A családi név irányadó, helyes írása az 1580. július 20.-án kelt nemesi oklevél alapján a képen látható írásmód.

 

 


 

Címer

 Felállított vörös katonai pajzs, melynek alsó részét három csúcsos fehér hegy foglalja el, mellyel vörös színnel festett emberi szív van és mely fölött egy egész sas arany színben nyitott szájjal, kinyújtott nyelvvel és szárnyakkal a címer jobb oldala felé leeresztett farkkal, ballábbal nyugodva ülni és jobb lábbal csupasz szablyát karmaival fogván és felemelvén látszik. A pajzs felett látható katonai nyílt sisakot a királyi korona és egy másik sas, mely az előbbihez teljesen hasonló, díszíti. A sisak tetejéről szalagok és csíkok, az egyik oldalon arany és kék színben a másikon vörös és fehér színben, a pajzsnak egész terjedelmében lecsüngenek a pajzsot díszítik és körül veszik úgy mint ez a jelen levelünk elején és kezdetén a festőnek művészete által saját külön színezésben tüzetesebben lefestve látszik.

 

 


 

Nemesi Oklevél

"Mi második Rudolf, Isten kegyelméből választott római császár Németország, Magyarország, Csehország, Horvátország, Szlavonia, Szerbia, Galicia, Dalmátország, Ráma, Lodoméria stb. királya.

 Jelen sorainkkal tudtul adjuk mindenkinek, akit illet, hogy Mi Felségünk elé több hívünk részéről terjesztett legalázatosabb kérelmére, tekintetbe véve azt a hűséget és hűséges szolgálatokat, melyeket nemes hívünk Kálmánchey Mihály és Bálint édes testvérek elsősorban a Mi Magyarországunk Szent Koronájának és azután a Mi Felségünknek a hely és idő viszonyához mérten mindig hűségesen tanúsítottak és teljesítettek és a jövő időre is tanúsító és teljesíteni ígérkeztek, ezekért, valamint Királyi Kegyelmünknél és Kegyelmességünknél fogva, mellyel mindenkit , kik irántunk és kereszténység iránt jelesen törekedvén kiváló érdemeket szereztek a mi dicső elődeink néhai magyar királyok példáit követve, jeles erényeik és érdemeik tanúbizonyságai gyanánt, melyek által a jövőben még nagyobb tettekre buzdulnak részünkről elismerni szoktuk. Ugyanazon Kálmánchey Mihály és Bálint testvéreket, valamint általuk ezeknek vérrokonát Perennyey Jánost, kik különben is nemes szülőktől származnak és nemesi szabadalmakkal el voltak látva, királyi teljhatalmunknál fogva és különös kegyességből Magyarország és az alávetett tartományok területére az igazi kétségtelen nemesek rendjéhez és számához csatolódnak, számítódnak és felveendőknek tartottuk. Megengedjük és teljes tudattal és elhatározással engedélyezzük tehát, hogy ők mint idáig úgy ezután a jövőben és örök időkre mindazon kegyekkel, törvényes tisztességekkel, szabadságokkal, jogokkal, előnyökkel és kiváltságokkal melyekkel a mi Magyarországunk és hozzá csatolt alávetett tartományok igaz nemesi emberei ezidáig jog és szokás szerint éltek, élhessenek úgy ők, mint az ő örököseik és utódaik mindkét nemből akár már megszülettek, akár csak fognak születni. Ezen irántunk való kegyelem, hajlandóság és bőkezű nagylelkűség tanúbizonyságául ezen nemesi címert engedélyeztük:

 Felállított vörös katonai pajzs, melynek alsó részét három csúcsos fehér hegy foglalja el, mellyel vörös színnel festett emberi szív van és mely fölött egy egész sas arany színben nyitott szájjal, kinyújtott nyelvvel és szárnyakkal a címer jobb oldala felé leeresztett farkkal, ballábbal nyugodva ülni és jobb lábbal csupasz szablyát karmaival fogván és felemelvén látszik. A pajzs felett látható katonai nyílt sisakot a királyi korona és egy másik sas, mely az előbbihez teljesen hasonló, díszíti. A sisak tetejéről szalagok és csíkok, az egyik oldalon arany és kék színben a másikon vörös és fehér színben, a pajzsnak egész terjedelmében lecsüngenek a pajzsot díszítik és körül veszik úgy mint ez a jelen levelünk elején és kezdetén a festőnek művészete által saját külön színezésben tüzetesebben lefestve látszik. Mindezeket az említett Kálmánchey Mihály és Bálintnak és azok által vérrokonoknak Perennyey Jánosnak, valamint mindezek örököseinek és utódainak mindkét nemből a már most született és a jövőben születendő minden gyermekének kegyelmesen adományozzuk.

Elrendeljük és jól megfontolt és meggondolt belátásunkkal elhatározzuk és engedélyezzük, hogy Ők mindnyájan ezentúl és minden következendő időben ezen címert és nemességük ezen jelvényét éppen úgy használhassák, mint ami Magyarországunkban és az alá rendelt részekben a nemesség jogaival ,kiváltságaival, szabadságaival akár a dolog természete, akár a szokás jog szerint élni szokott és mindenütt, minden ütközetben, háborúban lovagjátékban egyes vagy kettős viadalban, katonai és nemesi gyakorlatokban, nem különben pecsétjükön, lobogójukon, főgyöngyükön, udvaraikon, gyűrűiken, zászlójukon, lakóhelyükön, sátraikban és házaikban, általába véve, hogy mindazt, mi valódi és kiérdemelt nemesség bárhol és a viszonyok és a körülmények bármely helyzetében szabadon hagyván használhassák Ők mindnyájan és mindkét nembeli örökösök és utódok, akár most születtek légyen akár csak születni fognak és akarnak, hogy mindenki bármely állású vagy kiváló méltóságú is legyen.

Őket mindnyájukat ezen nemességgel felruházottaknak tartsa, ismerje és elismerje. Ők pedig mindnyájan örököseik, utódaik akár már megszületett akár a jövendőben születendő gyerekek mindkét nemből mindezekkel éljenek, miket ezen jelen oklevelünkkel nekik adtunk és adományoztunk. Ennek emlékéül és biztos örök bizonyítékául jelen adománylevelünket titkos pecsétünkkel, melyet ,mint Magyarország királya használunk, elláttuk és megerősítettük és ezt Kálmánchey Mihály és Bálintnak, valamint Perennyey Jánosnak, nem különben minden örököseiknek és utódaiknak és minden mindkét nembeli akár már megszületett, akár a jövőben születendő gyermekeiknek kiadandónak kegyelmesen elhatároztuk és kiadtuk.

 Kiadtuk a mi kedvelt hívünknek, méltóságos Draskovich György győrmegye püspökének, örökös főispánjának, tanácsunk és udvarunk főkancellárjának kegye által Prága királyi városunkban július hónap 20. Napján az Úrnak 1580. esztendejében: uralkodásunk éspedig római császárságunk ötödik évében. A tisztelendő és Krisztusban atyánknak és Urunknak említett Draskovich György a kalocsai és bácsi kánonilag egyesített egyházaknak választott érsekének, Radéczi István egri, Monoszlay János zágrábi, Bornemissza György váradi, Telegdi Miklós pécsi, Fejérkövi István veszprémi, ugyancsak Draskovich György győri, Melegh Boldizsár csanádi, Mosóczy Zakariás váci, Cettin Mihály zenggi és modrus püspökének, kik most Isten egyházát szerencsésen kormányozzák, üresedésben lévén jelenleg az esztergomi érseki szék, az erdélyi, nyitrai, szmirnai, boszniai, titni püspöki szék. Ugyancsak a nagyságos és tekintetes uraknak Báthory Miklós grófnak országbírónak, Ungnad Kristóf somogyi nemesünknek, Dalmát-ország, Horvátország, Szlavonia bánjának Zrinyi György grófnak, alsólendvai Bánffy László lovász mester.

Batthyany Boldizsár főasztalmester, szentmihályi cobori Cobor Imre főkamarásmester, Révay Mihály főajtonállómester, kisvárdai Várday Mihály királyi kincseink főmesterének, Salm és Neuburg grófnak pozsonyi grófnak és a többi számtalan grófoknak, uraknak és tisztségeknek a Mi országunkban.

 R u d ol f

 Választott kalocsai és győri püspök: Joó János

 

Fordította: Dr. Wolaffka Nándor választott püspök prépost plébános sk.

A másolat hiteléül: Nagy György, Kelt Gáborjánban 1931. Március hó 9

 

 

Az oklevél pecsétje és bejegyzés a hátulján

   

II. Rudolf osztrák császár és magyar király pecsétje és az oklevél hátulja, ahol a Heves és Külső Szolnok vármegye bejegyzése található a nemesi közgyűlésen való kihírdetésről (1582. Eger)


  Emléktábla Kálmáncsán

2007. augusztus 25-én lett felavatva Kálmáncsán Kálmáncsehi Domonkos és Kálmáncsehi Sánta Márton László János grafikusművész által tervezett emléktáblája.

Az avatási ünnepségről és a család látogatásáról Kálmáncsán a képtárban találhatóak képek.

 

 


Mátyás király halotti pajzsa

Mátyás díszes halotti pajzsa -melyet Kálmánchey Domonkos készítetett- ma a Musée de l´Armée-ben vagy a Musée d´Artillerie található (különböző források mindkét helyet megjelölik). Ennek pontos mása a Magyar Nemzeti Múzeumban van.

Mátyás temetéséről E. Kovács Péter a História 1989/03. számában így ír:
A Bonfini által említett királyi zászlókat Tubero leírása szerint a sírhely mellé helyezték, és mint Michael Ebenheim feljegyzéseiből tudjuk, nemcsak ideiglenes díszítésként használták azokat. A Miksa seregében harcoló katona 1490 novemberében járt Fehérvárott, amikor ura elfoglalta azt, s a székesegyházban Mátyás sírja felett egy királyi zászlót látott, amire a magyar címer volt festve.

A templom belsejében, a sír környékén, remekművű pajzsok díszíthették a szentély falait. Egy ilyen temetési pajzsot őriznek Párizsban, a Musée d´Artillerie-ben. A 61x44,5 cm nagyságú, a korabeli gyalogsági pajzsok mintájára erős bőrrel átvont aranyozott fapajzsot domborítás díszítette. Közepén Mátyás, szélein Galícia és Morvaország, valamint Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost és Ernuszt János pécsi püspök címerei láthatók. Mivel a két főpap jelvénye is megtalálható a pajzson, nagy a valószínűsége, hogy ők készíttették azt a temetés alkalmából. Kálmáncsehi esetében ez még érthető, hiszen neki állása miatt hivatalból hozzá kellett járulnia a költségekhez. Talán ezért is kapott Korvin Jánostól a szertartás után egy színaranyból készült, gyöngyökkel kirakott keresztet -amiről Bonfini szerint azt beszélték, hogy negyvenötezer aranyba került -, valamint gyöngyös csészéket, aranytálat, kelyheket, gyertyatartókat, ruhákat, összesen hetvenezer arany értékben. Ernuszt János szerepéről a szertartásban viszont semmit sem tudni. Elképzelhető, hogy a főpapok és a főurak egy része közösen készíttetett hasonló díszpajzsokat, így kerülhetett egymás mellé a prépost és a püspök címere. Ez utóbbi feltevést látszik alátámasztani az a tény, hogy még egy pajzsról van tudomásunk, írásos forrásból. 1631-ben Kopcsányi Pap Márton azt írta feljegyzésében, hogy Sopron város tulajdonában volt Mátyás király pajzsa, s azt is megemlíti, hogy az II. Ferdinánd császárhoz és királyhoz került. A pajzson lévő címerekről nem tett említést, de egy feliratot följegyzett magának: "Sancta Dei genitrix Maria interpella pro Rege Matthia." (Istennek szent szülőanyja Mária, járj közben Mátyás királyért.) A Párizsban őrzött pajzson ellenben a következő felirat áll: "Alma dei genitrix Maria interpella pro Rege Mathia." (Istennek kegyes szülőanyja Mária, járj közben Mátyás királyért.)


Festmény Kálmánchey Domokosról

 

 

Újpál Klára Székesfehérváron élő művész festménye, melyet Kálmáncsa Önkormányzata megvásárolt 2009.-ben. A kép 40 x 60 cm-es akvarell.

 

 

 

 


Könyvek Kálmáncheyekről, Kálmáncheyektől

Kálmánchey Endre: A Kálmáncsai Kálmánchey család története (1983)

A könyv hatalmas munka eredményként látott napvilágot.

Lapjai stencilezve készültek, hivatalos formában nem jelent meg. Az Alapítvány szeretné megújítani, aktualizálni a megjelenés óta történt eseményekkel, ismeretekkel e nagyszerű munkát.

 

 

Dizseri Eszter: Zsindelyné Tüdős Klára

 

 

 

Dr. Szabadi István: Kálmáncsehi Sánta Márton (2007)

 

 

 

Kálmánchey Antal: Hazától hazáig (2000)

 

 

 

Kálmáncczhelyi Antal és Harsányi Sámuel (1884)

 

 

 

 

Kálmánchey Irén szakácskönyve:

Kiadta Antalfy József könyvkereskedése Debrecenben 1930-ban.

 

Kálmánchey Albert művei (könyv, színdarab):

     

 

Kálmánchey Márta könyvei

 

Kálmánchey Rozália szakkönyvei

       

 

Gellén Sára rajzaival megjelent mesekönyv

 

Kálmánchey Zoltán társszerzőségével megjelent szakkönyv

 

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyvében Szendiné Dr. Orvos Erzsébet írt a Kálmánchey család történetéről