KÁLMÁNCHEY CSALÁD EREDETE

 

A kálmáncsai Kálmánchey család a Somogy megyei Kálmánche mezővárosban volt ősbirtokos, s nevét is e helységtől vette. A helység nevével először 1193-ban találkozunk az okmányokban, mint királyi birtok szerepel. Nevét onnan kapta, hogy Kálmán magyar király cseheket telepített Somogy déli területére, ezért ezt a települést Kálmán király csehei néven hivták. E névalak megrövidülésével keletkezett a Kálmán király csehi. Egy 1286-ban kelt okmány még így írja a helység nevét: Kalman - Királychey ejtése: Kálmán-Királycsei Csehek ugyanis már az Árpádházi királyok idejében jöttek hazánkba, s a Csehi nevű falvak ilyen régi telepek nevét őrzik. E helység 1395-ben már városi kiváltságokat élvezett és hozzá tartozott Lábod, Csokonya és Rinyaujlak. 1395-ben Oppidum Kalmanchehy, 1474-ben Oppidum Kalmancheh, 1550-ben Kalmanche néven említik az okmányok. A XV. század végén két temploma volt. Jelentős kultúrközpont, ahol a reformáció idején főiskola is működött. Régi várának romjai a XIX. század elején még láthatók voltak.

A Kálmán-királychey-t 1280-ban a Hahót - Búzád nembéli Ponit fia Jakab tárnokmester kapta IV. László magyar király anyjától Erzsébet királynétól, a nováki és pataki várak ostrománál a királyné szemeláttára kifejtett vitézsége jutalmául. Ezt az adományt IV. László 1280 május 30.-án megerősíti. Jakab grófot azonban ellenségei vádjai alapján Erzsébet királyné 1286-ban Kálmán-királychey és több más birtokától megfosztotta. De sikerült neki bebizonyítani, hogy az egész vád csak rágalom s 1288-ban az összes birtokait visszakapta.

 

III. Endre magyar király 1298-ban, e birtokaiban megerősíti Jakabot s ez alkalommal tisztelt hívének mondja. A Hahót - Búzád nemzetség tagjai az Árpád házi királyok idején jelentős szerepet játszottak Somogy vármegyében. Így midőn IV Béla király biztos hírét vette a tatárok távozásának, s a köréje sereglett urakkal visszaindult Magyarországba, kíséretéhez tartozott a Hahót nembeli Arnold is, aki még a tatárjárást megelőző időben somogyi ispánként szerepel, s 1242 március havában a nádori méltóságra emelkedett. Arnold a somogyi ispánságot a tatárjárás után is megtartotta, s még 1242 november 16-án is e tisztségében találjuk. Ő reá hárult a feladat, hogy a tatárdúlás következtében megrendült személy és vagyonbiztonságot; Somogyban helyreállítsa. 1288-ban a Hahót - Búzád nembeli Othuz Somogy vármegye főispánja. E nemzetség ősét Hadolch-nak hívták, ki a thüringiai Orlamundi grófok családjából származott. Hadolch-t III. István király hívta be Magyarországba, hogy az ellene fellázadt Csák és más nemzetségeket az ő segítségével győzze le. Hadolch az általa hozott katonasággal a lázadókat leverte s e tettéért a királytól nagy birtokadományokat kapott, főleg Zala és Somogy vármegyékben. Hadolch nevét az itteni lakosság nem tudván helyesen kiejteni Hahót-nak mondta.

Hadolch-nak két fia volt: Hadolch és Arnold. Tőlük származott a Búzád nemzetség. A Hahót-Buzád nemzetség a fent említett Kálmán-királychey-n kívül birtokos volt még a Somogyban fekvő Sukorod, Surd, Móricz-hely, Kákonya, Vörs, Németi stb. helységekben.

 

II. Endre király fiának Bélának trónörökös korában nem sok híve volt, csupán alig néhányan tartoztak bizalmasai közé: ezek egyike volt a Somogy vármegyében is birtokos Hahót nembeli Buzád bán és főispán. Négy fiú atyja volt már, midőn aszkéta hajlamait követve a domokosrendiek közé lépett, s 1241-ben az oltár előtt várta be a tatárokat, akik lemészárolták. A Búzád nemzetségből több magyar család vette eredetét. Így a Szabary, Csányi, Falkosy, Söjtöry, Arnoldfi, Szákosfalvy, Mérey, Némethy stb. családok.

 

A Kálmánchey család is hihetőleg a Hahót-Buzád nemzetségből származott. Ugyanis egy királyi okirat Kálmánchey Domokost Némethy Domokos név alatt is említi. A Némethy család viszont olykor Szákosfalvy, Mérey és Arnoldfi néven is szerepel. Ezek a családok pedig Buzád leszármazottak. Valószínű tehát, hogy valamelyik Búzád leszármazott Kálmánche községben levő törzsbirtoka után nevezte magát Kálmáncheynek. A XV. század közepén már gyakran találkozunk Kálmánchey-ekkel az okiratokban. A régi okmányokban előforduló Kálmánchey-ek családnevének itt közlöm néhány változatát: Kalmanchehy, Chalmanchei, Kálmánchey, Kálmánczay stb. Egy 1626-ban készült térképen még így van írva a község neve: Kalmanche Hasonló felírást találunk egy 1663-ban kiadott térképen is. Viszont egy 1745-ös térkép már Kalmantschanak írja e helység nevét. A XVII század végén ugyanis az osztrák hatóságok Kálmáncsa-ra változtatták Kálmánche község nevét. Ma is e néven szerepel Somogy megye barcsi járásában, mint 1504- lelket számláló község. A helység nevének megváltoztatása és a cs betűnek régiesen ch-val való írása okozta és okozza még manapság is e névnek oly sok téves írását és kiejtését. Az 1580 július 20.-án újólag kapott armalis (címeres nemesi levél) mely jelenleg is a család birtokában van Kálmánchey-nek írta a család nevét. Ez idő óta ez a nemesi oklevél a család névírásának irányadó okmánya. A Kálmánchey név helyes kiejtése pedig: Kálmáncsei, hasonlóan a Péchy (Pécsi), Zichy (Zicsi), Széchenyi (Szécsényi), Zách (Zács), Madách (Madács), Forgách (Forgács) stb. családnevekéhez. Kálmáncsa községet még a művelt emberek közül is kevesen ismerik. Még kevésbé ismert régi neve: Kálmánche (ejtése: Kálmán-cse). Ezzel magyarázható e családnévnek annyi téves írása és kiejtése, mind a régi, mind a jelen korban. A Tiszántúlon általában úgy ejti ki az itteni lakosság ahogy leírva látja: Kálmánchey vagy Kálmánceji. Gyakori még a téves Kálmánczhey és Kalmánczhelyi írásmód és kiejtés.

 

Még ennél is torzabb alakban van elterjedve a Szabolcs megyei Újfehértó községben és Hajdúhadházon. A nép ugyanis nem szereti a hosszú családneveket és azokat önkényesen lerövidíti, illetve megváltoztatja,

A Kálmánchey család nevét is lerövidítették, illetve eltorzították a fent említett két helység lakói s családunk nevét egyszerűen csak Kálmánczi-nak írják és ejtik a leggyakrabban.

Így áll elő aztán az a helyzet, hogy egy család azon tagjai, akik nemtörődömségből, vagy tudatlanságból rosszul írják és ejtik családnevüket, vagy okmányaikon nem vigyáznak eléggé nevük helyes leírására, leszakadnak a család törzsfájáról és egy új családnév viselőivé válnak.

 

 

A KÁLMÁNCHEY CSALÁD FÉNYKORA

 

A Kálmánchey család történetét írásos feljegyzések alapján a XV. század elejéig vezethetjük vissza. Ekkor jelennek meg az első e néven szereplő családtagok. Egy 1418 március 1.-én kelt okmány említi Kálmánchey Mihály fiát Jánost, aki mint a veszprémi egyházmegye papja írja azt a megbízó levelet, melyet Demeter apát a maga és a konvent nevében ad ki a veszprémi káptalan és a tihanyi monostor között folytatott tizedperben létrejött egyezségkor. 1421. június 28.-án még egyszer találkozunk Kálmánchey Jánossal, mint jegyző szerepel a veszprémi káptalan és a zalai plébános között támadt tizedperben. A család két újabb tagját ismerjük meg egy 1424-ben kelt okmányból, és pedig Kálmánchey Jánost és fiát, Miklóst, aki szintén a veszprémi egyházmegye papja.

A Kálmánchey család tagjai, úgy látszik különös előszeretettel vonzódtak a papi pályához, mert egész sereg Kálmáncheyt találunk a római katolikus klérusban különböző állásokban, föl egész az érsekségig, közvetlenül a reformációt megelőző korszakban, sőt még a reformáció idejében is. De a reformáció korától jelentős számban találunk protestáns prédikátorokat is a Kálmánchey-ek között.

A Kálmánchey család fénykora a XV. század. Ekkor élt a család egyik legkiválóbb és legnagyobb méltóságra emelkedett tagja: Kálmánchey Domokos. Szülőföldje a Somogy megyei Kálmánche, ahol 1433-ban született. Atyját Kalmánchey Bálintnak hívták, ki fiát gondos nevelésben részesítette.

 

Alsó iskoláinak elvégzése után 1450-ben a bécsi egyetemre iratkozott be, ahol felsőbb tanulmányait végezte. Hogy papi pályáját hol kezdte meg, azt ezideig homály fedi. Azt sem tudjuk, hogyan történt Mátyás királlyal való megismerkedése és benső kapcsolata

A közélet terén 1462-ben találkozunk vele először Székesfehérvárott, ahol is a Szent Miklósról címzett társas káptalan prépostja volt és a királyi kincstár szolgálatában állott. Bonfini a jeles történetíró, ki Kálmánchey Domokossal Mátyás király, majd II. Ulászló magyar király udvarában találkozott, feljegyzi róla, hogy okossága és jellemszilárdsága mellett tekintélyes testalkatával és megnyerő arcvonásával is kitűnt. Gyönyörű hanggal, kiváló rábeszélő tehetséggel megáldott igazi férfiszépségnek mondja, aki a tudományokban mester, az országos ügyek elintézésében bölcs, a hazaszeretetben hős, a király iránti hűségben törhetetlen, papi hivatásában pedig a szent atyák tulajdonaiban volt bővelkedő. Bizonyára e tulajdonságainak köszönhette Mátyás király kegyét, s a sok kitüntetést és fontos diplomáciai feladatokkal való megbízatást. Az első megbízatása, amelyről tudunk Késmárk és néhány kisebb szepesi város kiváltása a Csehektől. Ugyanis 1462. szeptember 9-én Mátyás király utasítja az ung megyei adószedőket, hogy a már begyült pénzt haladéktalanul szolgáltassák át Kálmánchey Domokos prépostnak Késmárk kiváltására. Ugyancsak királyi megbízásból Kassa városától a szent korona visszaváltásának költségeire két ízben jelentékeny adóösszegeket hajtott be.

Majd Bártfa városát szólította fel, hogy járuljon hozzá a szent korona visszaváltásának a költségeihez.

Mátyás ugyanis, miután Frigyes német császárt megverte, olyan békeszerződést kötött vele, melynek értelmében Frigyes átadja a nála levő koronát 60.000 aranyért, de kikötötte, hogy ha Mátyás fiúörökös nélkül hal meg, a magyar korona Frigyesre vagy utódaira száll. Ezt a hatalmas összeget csak az ország városainak hozzájárulásával sikerült Mátyásnak előteremtenie.

 

1470. nyarán Moharai Miklós váci kanonok a király megbízásából Rómában járt, és a pápától olyan bullát kapott, melynek rendelkezése folytán Kálmánchey Domokos több egyházi javadalom bírására nyert felhatalmazást. Mátyás királytól ugyanis a somogyvári és pannonhalmi apátságokat nyerte adományul. 1471. április 11.-én már Kálmánchey Domokos intézkedik a pannonhalmi templom világítására jövedelmező Mártonfalva bérbeadásáról. A nyitrai főesperességet is bírta. Az 1474-ik év első felében Mátyás király Kálmánchey Domokost érdemei elismeréséül a székesfehérvári koronázási főegyház káptalanának prépostságára léptette elő. Ez a tisztség egyike volt hazánkban a legtekintélyesebbeknek. Mikor ehhez a Szentszék megerősítését Mátyás király kieszközölte, IV. Sixtus pápa Kálmánchey Domokost az apostoli protonotarius (pápai trónálló) rangjára emelte. A székesfehérvári nagyprépostot páratlan hatalom illette. Felettese csak a pápa volt. A székesegyházban még a püspökök is csak a nagyprépost engedélyével misézhettek. A királyok és királynék megkoronázása csak akkor volt törvényesnek tekinthető, ha a nagyprépost jelenlétében ment végbe. A nagyprépost és kanonoktársai segédkeztek az esztergomi érseknek és a püspököknek a koronázásnál.

Kálmánchey Domokos ugyanez esztendőben - királyi oklevél tanúsága szerint - az erdélyi királyi jövedelmek adminisztrátorának tisztét is viselte.

 

Kálmánchey Domokos életének legjavát közel négy évtizedet Székesfehérvárott töltötte.

Idehozza testvérének a fiát Kálmánchey Jánost is, aki szintén egyházi pályán működött.

 

Házat vett számára. Ezt bizonyítja az az adás-vételi szerződés, melyet Csere Bálint és Kálmánchey Domokos, illetve Kálmánchey János kötött 1471-ben a város tanácsa előtt. Kálmánchey Domokos itt az ősi koronázó város falai között hódol a művészetnek és a tudománynak. A fejérvári székesegyház első királyi halottjának Szent Imrének emléket állíttat.

 

Préposti lakában pedig - mint példaképe és mestere Vitéz János - nagy és értékes könyvtárat létesít. Összegyűjti korának leghíresebb kódexeit, melyeknek némelyikét Olaszországban készíttet. Könyvtárából ez ideig csak négyet ismerünk s ezek egyházi célokat szolgáló kódexek. De bizonyosra vehetjük, hogy humanista könyvei is voltak, tudván azt, hogy milyen jó viszonyban volt Mátyás királlyal és Vitéz Jánossal. Sajnos könyvkultúránk számtalan darabja semmisült meg az országot pusztító háborúk során. Nincs még egy nép Közép-Európában, amelynek régi kulturális kincsei olyan tragikus arányban pusztultak el, mint a magyarságnak. Ez lett a sorsa Kálmánchey Domokos könyvtárának is. Jelenleg négy remek díszítésű Magyarországon készült breviáriumáról és missale kódexéről tudunk. A négy fennmaradt kódex között az a legszebb, melyet jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őriz "Kálmáncsehi breviárium" néven. E remek kódexet Francescó di Kastello Ithalicó illuminálta.

Páratlan gazdag díszítései világosan elárulják, hogy a megrendelő olyan remeket kívánt, aminőt a műhely csak ki tudott állítani. E kódex sokáig a lambachi bencés kolostor birtokában volt. Az első világháború után Eisemann frankfurti antikvárius vette meg a kolostortól. Tőle párizsi és londoni könyvkereskedőkhöz került. Az Országos Széchényi Könyvtár már a lambachi bencésekkel, majd az antikváriusokkal tárgyalt a kódex megvétele céljából, de olyan árat kértek, amit nem tudott megfizetni. Végre 1939-ben a tárgyalások eredményre vezettek és megállapodtak háromezer font vételárban. Ezt a hatalmas összeget az Országos Széchényi Könyvtár Todorescu Gyula alapítványából teremtette elő. Így a legszebb Kálmánchey breviárium végre hazakerült. A másik fennmaradt Kálmánchey kódex a bécsi Lichtenstein herceg könyvtárából Amerikába vándorolt. A harmadikat a zágrábi érseki könyvtár őrzi. Kálmánchey Domokos negyedik kódexe jelenleg a párizsi Nemzeti Könyvtár tulajdona.

 

Kálmánchey Domokos 1475 tavaszán kapta az első diplomáciai megbízatást. Ekkor ugyanis István moldvaországi vajda, Mátyás királyhoz küldött követei által bejelentette, hogy a magyar koronának meghódol és a törökök elleni háborúban részt vesz. Mátyás ekkor Kálmánchey Domokost és Hatvani Gáspárt bízta meg, hogy a vajdától székhelyén Jasiban a hűségesküt átvegyék és vele közös akció tárgyában megállapodásra jussanak. 1476 tavaszán Mátyás király követségbe küldte Kálmánchey Domokost a német császárhoz és más német fejedelmekhez, hogy nevében meghívja őket a Beatrixszal kötendő esküvőjére. A házasság 1476 második felére volt kitűzve. Mátyás nyolcszáz emberből álló hatalmas küldöttséget menesztett Nápolyba Beatrix hazakísérésére. Ez a küldöttség magába foglalta a főnemesség és a nemesség leghatalmasabb, leggazdagabb és legszebb tagjait. Télire fordult már az idő, mikor Mátyás megkapta az örvendetes hírt, hogy a menyasszony küldöttség Nápolyból megindult Magyarország felé. Háromezerre ment az udvari emberek száma, akik Mátyást Székesfehérvárra elkísérték. A király a díszes vendégsereggel és kíséretével december 12.-én érkezett Székesfehérvárra és Kálmánchey Domokosnál szállt meg. Mátyás király és Beatrix találkozása a város határában történt, s a kölcsönös üdvözlések után helyet foglaltak a felállított királyi sátorban.

 

Ezután a nép üdvrivalgása között megindult a menet a királyi párral a városba.

Székesfehérvár kapuja előtt a főpapok - közöttük Kálmánchey Domokos várták a Szent Jobbal a királyi párt s miután elhangzottak az üdvözlések a koronázó templomban misén vettek reszt. Másnap következett az ünnepélyes koronázó díszmise, a királyi pár esküvője és a királyné koronázása. Az ünnepségek befejezése után a királyi pár nagyszámú kíséretével Budára vonult a lakodalmi ünnepségek megtartására.

 

Kálmánchey Domokos nemcsak királya örömében osztozik, részt vesz annak gyászában is, amikor jelen van 1484-ben Mátyás édesanyja Szilágyi Erzsébet temetésén. Kálmánchey Domokos 1488.-ban Lengyelországban járt, mint királyi követ, hogy a két uralkodó alattvalói részéről kölcsönösen elkövetett határsértések és dúlások ügyében egyességet hozzon létre. Az Erdélyben elkövetett hatalmaskodások megvizsgálására és azokban való törvénytevésre szintén Kálmánchey Domokost küldi Mátyás király, Magyar Balázs erdélyi vajdával és székely ispánnal együtt, s utasítja az erdélyieket azok ítéleteinek és intézkedéseinek megtartására. Midőn 1490-ben Mátyás király halála felett a nemzet gyászba borult, Kálmánchey Domokos kísérte Mátyás tetemét Bécsből Székesfehérvárra s ő helyezte azt a basilika közepén készített ideiglenes sírboltba. A ravatalra díszes művészi kivitelű pajzsot készíttetett, melynek közepén Mátyás címerei vannak, a pajzs alsó részén pedig Kálmánchey Domokos címere

 

Kálmánchey címerének a leírása a következő: A vágott pajzs felső arany mezejében a vágóvonalból kinövő, jobbra néző vörös oroszlán, az alsó kék mezőben pedig hatágú arany csillag. A pajzs felett püspöksüveg két oldalt lebegő szalagjaival. Ezt a pajzsot jelenleg a Paris Museé d Artillerie-n őrzik. Mátyás király felett a gyászmisét Kálmánchey Domokos mondta. Korvin János, Mátyás természetes fia,pedig alig hogy atyját eltemette engesztelő miseáldozatot tartatott az elhunyt lelki üdvéért. Ezt az engesztelő miseáldozatot is Kálmánchey Domokos végezte. Ekkor, Korvin János a templom részére nagybecsű ajándokokat adott: egy tömör aranyból készült remekművű drágakövekkel kirakott feszületet, kelyheket, gyertyatartókat mind tömör aranyból, azon kívül néhány ezüstszobrot és 12 díszes miseruhát.

 

A magyar koronáért való küzdelem csaknem abban a pillanatban megkezdődött, amikor Mátyás elhunyt. A magyar trónra többen is pályáztak. Elsősorban természetes fia, Korvin János jelentkezett, azokra az ígéretekre hivatkozva, amelyeket a rendek atyjának tettek. Igényt tartott rá Miksa német császár, Beatrix királyné Mátyás özvegye, Jagelló Ulászló cseh király és öccse Jagelló Albert lengyel herceg. Korvin Jánost azonban a rendek cserbenhagyták. Bakócz volt az első, aki elpártolt tőle és Ulászló mellé állt. Az a Bakócz Tamás, aki magas főpapi tisztségét Mátyás királynak köszönhette, és akiben Mátyás teljesen megbízott,hogy fiának királlyá választását támogatni fogja.

Bakócz olyan ügyesen taktikát folytatott, hogy végül is a rendek Ulászlót nagy szótöbbséggel Magyarország királyává választották 1490. július 15.-én. Amikor Ulászló a koronázásra Székesfehérvárra érkezett Kálmánchey Domokosnál szállt meg.

 

A koronázás 1490 szeptember 18-án ment végbe. Ekkor történt, hogy János váradi püspök bevégezvén a koronázást, lemondott püspöki méltóságáról, elosztotta vagyonát és ékszereit barátai között és a Szent Ferenciek rendjébe lépett. Püspöki pecsétgyűrűjét Kálmánchey Domokos prépostnak adja.

Korvin János végül is beletörődött sorsába és elismerte Ulászlót magyar királynak.

Bakócz Beatrixnek is túljárt az eszén, aki végül is szégyenében elhagyta Magyarországot, visszament Nápolyba, zárdába vonult és ott fejezte be életét. Miksával és Alberttel azonban nem ment ilyen simán a dolog, ragaszkodtak jogaikhoz s mind a ketten fegyvert fogtak.

Miksa Ausztriát nagy gyorsasággal visszafoglalta, majd seregével Magyarországra tört.

 

Elfoglalta Kőszeg és Veszprém városokat s 1490. november 6.-án Székesfehérvárt támadta meg, melyet Kálmánchey Domokos védett.

Amikor a várost Miksa katonái bevették, Kálmánchey Domokos magához véve a templom kincseit több városi polgárral a basilika erődtornyába ment s onnan védekezett, míg a túlerő le nem győzte. Miksa ekkor Kálmánchey Domokost minden kincsétől, méltóságától megfosztotta - csak puszta életét hagyta meg - a prépostságot pedig Poldheim Bernátnak adta. Miksa már Buda ostromára készült, amikor pénze elfogyván nem tudta katonáit fizetni, akik fizetés nélkül nem voltak hajlandók tovább harcolni, emiatt haza kellett térnie. Albert lengyel herceg a felvidéki városokat ostromolta, míg végre Szapolyai István a magyar sereg hadvezére megverte és így bátyjával, II Ulászlóval békét kötött. Albert herceg (Kazimir lengyel király fia és Ulászló magyar király testvére) kibékült ugyan, sőt ellenséges seregével vissza is vonult, de néhány magyar főúrnak hozzácsatlakozása és ösztönzésére, ismét fegyvert fogott, és már Kassa elfoglalására készült, amikor a király Kálmánchey Domokost azon utasítással küldte hozzá, hogy ha őt békére nem bírhatná, menjen Lengyelországba Kazimír királyhoz és a békét ott eszközölje ki. Kálmánchey Domokosnak sikerült Alberttel az egyezséget megkötni, így az ellenségeskedések megszűntek. Ulászló nagy nehezen kiverte Miksa császárt is, aki a nyugati részeket bitorolta, de olyan békeszerződést kötött vele (Pozsonyban 1491-ben), amely biztosítja a Habsburgok trónigényét az esetben, ha Ulászló törvényes utódok nélkül hal meg.

 

II. Ulászló uralkodásának elején János csanádi püspöké volt a Szekszárdi Apátság, ő azonban a pálosok rendjébe lépvén, ezen javadalmáról is lemondott. 1493-ban ezt a Szekszárdi Apátságot a király Kálmánchey Domokos fehérvári prépostnak adja.

Kálmánchey Domokos II Ulászló uralkodása idején is tevékenyen részt vesz az ország ügyeinek intézésében.

 

Országos hivatalokat is visel, előbb a tengermelléki várak kormányzója, majd királyi személynök. Midőn 1495-ben megnyílt az országgyűlés Budán, ezen Kálmánchey Domokos is részt vesz, mint királyi személynök. Mint rendesen most sem maradt munka nélkül: királya megbízásából új adójavaslaton dolgozik. Kálmánchey Domokos ugyanis országosan elismert pénzügyi tehetség volt s már 1479-ben Dóczi Orbán mellett őt emlegette a közvélemény, mint az ország leendő kincstartóját. Talán az a hatalmas munka, amit az országgyűlésen végzett, juttatta eszébe a királynak és a rendeknek Domokos prépost nagy érdemeit s mielőtt az országgyűlés véget ért volna, Kálmánchey Domokost a király váradi püspökké nevezte ki. Váradi püspökké történt kinevezésekor Domokos már idős ember volt, de korát meghaladó hévvel és kitartással munkálkodik. Viseli továbbra is a királyi személynöki tisztet, s mint ilyen vesz részt az 1496-iki budai, majd az 1500-évi rákosi országgyűléseken. Ő az elnöke annak a bizottságnak, amely a főkincstartó számadásainak a megvizsgálására alakult. Emellett új munkakörét a váradi egyházmegye ügyeit sem hanyagolja el. Alig van nap, hogy egy-egy oklevelet ki ne adna. Püspökké való megerősítő levele a pápától 1495 október 16.-án kelt, de ő már előbb Váradon volt. Feltehetően II Ulászló királlyal ment oda, ki az év augusztusának nagy részét Nagyváradon és vidékén töltötte. Augusztus 31-én Domokos püspök aláírja és megerősíti elődjének Bálint püspöknek azt a levelét, mellyel Ilyefalvát eladományozza. Szeptember elsején Kocsuba falvára vonatkozó adományt erősíti meg. l496 február l7.-én Belényes kiváltság-levelét írja alá, ezt már mint Róma által megerősített váradi püspök és Bihar vármegye örökös főispánja.

 

Váradon Szent László király tiszteletére társaskáptalant alapított, melynek teljes címe "Szent László király sírjának és Szent István első vértanú egyházának társaskáptalana.

A püspökség belényesi réz és ezüst bányáit a Thurzóknak adta bérbe, és ezzel megnyitotta előttük az utat Várad felé. A szerződésben kikötötte, hogy a réznek és az ólomnak tizenhatodát, az ezüstnek pedig tizedét a váradi püspökség kapja.

Ez Kálmánchey Domokosnak mint váradi püspöknek utolsó jelentős tette, mert II Ulászló király még ez évben kinevezte erdélyi püspöknek. Mi bírhatta rá a már idős férfit, hogy még messzebb távozzék a haza szívétől és elfogadjon egy olyan tisztséget, mely eddigi helyzeténél nem volt előnyösebb, nem tudjuk, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ismerve eddigi életútját és jellemét: kötelességérzete és hazaszeretete.

 

II. Ulászló Kálmánchey Domokos kinevezését az erdélyi püspökségre így okolja meg VI. Sándor pápához irt levelében: "Azért neveztem ki Kálmánchey Domokost erdélyi püspökké, hogy a török tőszomszédságában ilyen hős főpap legyen, de meg azért is, mert a káptalan óhajtását akartam teljesíteni. Ő ugyanis - írja tovább - egyéb erényein kívül valami csodálatos öregkori bölcsességgel, szerénységgel és szinte páratlan erkölcsi komolysággal van megáldva." Kálmánchey Domokos 1502 szeptember havában mint erdélyi püspök vesz részt II. Ulászló király mennyegzőjén Székesfehérvárott, de ez év végén a király kalocsai érsekké nevezi ki. Az erdélyi káptalan 1503 április 10.-én közli az újonnan kinevezett Bácskay Miklós erdélyi püspök megbízottaival, hogy Cseh György gyulafehérvári várnagy a kulcsokat mindaddig nem adhatja, ki, míg Kálmánchey Domokos kalocsai érsektől felhatalmazást nem hoznak. Ekkor tehát Kálmánchey Domokos még él. De miként előde Geréb László, ő is alig egy évig volt csak kalocsai érsek, mert már 1503. szeptember havában Frangepán Gergely viseli a kalocsai érseki címet. Kálmánchey Domokos halála tehát 1503 nyarán következett be. Halálával egy nagy humanista főpap távozott el az élők sorából.

 

Kálmánchey Domokos rokonai közül is nem egyet felkarol és kitaníttat. Így Kálmánchey Jakab, Kálmánchey Illés és Kálmánchey László atyjafiait. Kálmánchey Jakab 1478-ban, Kálmánchey Illés 1480-ban, Kálmánchey László pedig 1489-ben tanul a bécsi egyetemen. Kálmánchey László tanulmányai befejeztével a váradi káptalanban nyer alkalmazást, mint a székeskáptalan kanonokja később prépostja. 1503-ban tűnik fel, de több mint valószínű, hogy káptalani méltóságot előbb, még Kálmánchey Domokos püspöknek Váradról való távozása (1501) előtt, nyerte el. Még 1513-ban is ő ül a préposti széken, de ezután elvesztjük szemünk elől. Domokos püspök védőszárnyai alatt nevelkedett Kálmánchey György, esztergomi éneklő kanonok (1476-77), majd később az ő udvarbírája, továbbá Kálmánchey Mihály, aki 1503-ban Nagyváradon a Szent László káptalan kanonokja.

Kálmánchey Péter az olaszországi perugiai egyetemen tanul 1476-ban mint domokosrendi szerzetes. Négy év múlva 1480-ban már itthon találjuk s egyik tagja azon bíróságnak, mely Márton székesfehérvári prior és a pesti konvent között folyó per eldöntésére lett kiküldve.

Kálmánchey János 1495-ben a világhírű lengyel egyetemen Krakkóban tanul. Mint látjuk a Kálmánchey család tagjainak jelentős része a XV. században külföldi egyetemeken tanul és szerzi meg a legmagasabb tudományos kiképzést.

 

Az egyházi pályát választotta élethivatásul Kálmánchey László is aki a premontrei rend tagjai sorába lépett. Ő a szerzője az egyetlen magyar premontrei jellegű kódexnek. Munkájának címe: "A Klára szüzek ordinariuma" (istentiszteleti rendje).

E kéziratos könyv zöme a somlyóvásárhelyi premontrei apácák részére készült ordinarium. Függelékül hozzájárul különféle premontrei szertartások szövege. Kálmánchey László minden valószínűség szerint 1518-1519-ben Somlyóvásárhelyen működött. Somlyóvásárhely kisközség Veszprém vármegye devecseri járásában (1920) 1776 magyar lakossal. Már 1212-ben premontrei apácák székhelye volt. Fölötte emelkedik a Somlyó-hegy.

A Ferencrendiek között is találkozunk Kálmánchey-ekkel. Az 1531-ben Székesfehérvárott egybegyűlő ferencesek között találjuk Kálmánchey Mihályt, aki több rendtársával szolgálatra voltak rendelve a guardiánokból (rendfőnök) álló bizottságnak. Ugyancsak ferencrendi szerzetes Kálmánchey Ispán Gál, akit Báthory György 1532-ben kelt végrendeletében azzal bízott meg (Perneszi Ferenc babócsai várnagy és Márton segösdi főesperessel együtt), hogy egy nagy drágakövekkel és értékes gyöngyökkel ékesített, tiszta aranyból készült feszületet, mely tulajdonát képezi, halála után adják el s az árából az összes hitelezőit elégítsék ki, lelkiismeretesen, mintha Isten és az Ő szentei állnának és se szeretet, se gyűlölet ne vezesse őket, csak az igazság.

1542-ben a váradi püspökséget erősen kézben tartó Fráter György püspök oltalma alatt, a nagyváradi Szentlélek kolostorban gyűlésre jöttek össze a salvatorianus ferencrendiek. Hat napon át szentbeszédeket is tartottak és a gyónások meghallgatására ki volt jelölve több rendtársával együtt Kálmánchey Miklós ferences atya is.

 

1547. november 8-án Kálmánchey Imrét Remelli Balduin a veszprémi Mindszent-egyház prépostja a beregszászi templom "Krisztusteste" oltárának igazgatójává nevezte ki. Kálmánchey Imrével később is találkozunk, midőn Zoltay János, a beregszászi ispotálymester a leleszi prépost előtt jogi képviselőjeként megnevezi.

 

1550. április. 16.-án Kálmánchey Ferenc a beregszászi templom Szent Erzsébet oltárának és Balázs pap ugyanott a szentséges oltárnak igazgatói, Leleszen meghatalmazottat állítanak.

A premontrei kanonokrend leleszi prépostságát Boleszló váci püspök alapította a XI. század végén. Majd 1214-ben II. András Király az oklevelet megújította, s ezzel a leleszi prépostság létét végleg biztosította. Az általános egyházi és szerzeteskanonoki hivatáson kívül a premontrei rend Magyarországon a hiteleshelyi működésben bizonyos külön hivatást is nyert.

A leleszi prépostság országos hiteles hely volt.

A rend tagjai közjegyzői tisztet láttak el. Hogy a leleszi konvent, mikor kezd hiteles helyként működni, pontosan nem tudjuk.

Valószínűnek látszik, hogy a leleszi konvent oklevéladó működése a XIII. század elejéig megy vissza. A kancellária személyzete már a XIV. század közepén notariusból (jegyző), subnotariusból (aljegyző) és más írnokokból állott. Az iroda vezetője a notarius, vagy magister notarius. Kötelessége a kancelláriai munka vezetése és végzése. Ő fogalmazza meg általában az okleveleket, ő vezeti a registrumokat (nyilvántartási könyveket), gondoskodik a fogalmazványok helyes letisztázásáról s erre utasításokat ad. Gyakran a kancellárián kívül is működik, ha erre nagyobb szükség van. Állásából kifolyólag nagy tekintélye van. 1550-1551-ben Kálmánchey Pál a leleszi notarius.

 

A registrum vezetésében újabb gyakorlatot vezetnek be, mely Kálmánchey Miklós notarius hivatalba lépésével esik egybe (1550-1569). Ez az új gyakorlat a következőkép történt: először egy külön papírlapon megfogalmazták az oklevelet. Ezt aztán a konvent előtt felolvasták és a szükség szerint kijavították. Az így kijavított fogalmazvány alapján következett az oklevél kiállítása s csak azután másolták be a fogalmazvány szövegét a proto-collumba (jegyzőkönyvbe).

Kálmánchey Mátyás váradelőhegyi kanonokkal 1559-ben találkozunk először, midőn Izabella királyné parancsára Guthy Tamással a biharmegyei Nagymihályfalvára megy, hogy ott Kis-Kállai Vitéz János birtokát lefoglalja, de Byri Bornemissza Ferenc, urának Vitéz Jánosnak nevében "kivont karddal" útjukat állja.

A következő 1561 és 1562 években szintén végez hiteleshelyi teendőket: az első alkalommal Békés Gáspárt, a későbbi fejedelmi trónkövetelőt, továbbá Mihályi Csáky Boldizsárt és Spanyth Jánost akarta beiktatni Telegdy István Körösvölgyi birtokaiba. Utóbb pedig II. János király parancsára Ujhelyi Dorottyát, Védi Gyantay Lukácsnét iktatta be a biharmegyei Véd, Fancsika, Fancsaltelke és Ujlaktelke birtokába.

Tovább