Ének Kálmáncsehi Sánta Mártonhoz
Ébresztőt dobolok a te tiszteletedre Márton
doktor,hogy nevedet el ne feledje e kor.
Látom az arcod pírját, kondor hajadat szintén,
s szálas termeted is versbe foglalom, ím.
Ékes szavad is még ide hallik, hű prédikátor,
Debrecen püspöke és szakramentáriusa,
kit kanonokként tisztelt egykor Gyulafehérvár,
ámde a kámzsa alatt nyugtalan vert a szíved,
és levetetted azt egy új hit súgallatára,
mint levetette ama wittenbergi barát.
Új örömök forrása nyílt meg akkor előtted,
vándorutak rögeit rótta utána sarúd.
S mindaddig prédikáltál, míg egyszer haza hívott
végpihenőre a debreceni temető.
Síri köved azóta eltűnt, betemette homokja
már csak a hírneved őrzi a tetteidet.
Áldott legyen a föld, ahol összevegyült poraiddal,
hír hírdesse, hogy élsz, s gránit a szellemedet.
Kiss Tamás